Másodszor Európa-trónján a spanyolok

Sokunk bánatára véget ért a 2008-as osztrák-svájci közös rendezésű Európa-bajnokság. A kontinensviadal izgalmas, remek mérkőzéseket hozott, és Spanyolország végső diadalát. A hispán válogatott a döntőben teljesen megérdemelten verte meg Németországot, így 44 év elteltével ülhetett fel ismét Európa-trónjára.

NÉMETORSZÁG–SPANYOLORSZÁG 0–1

A finálé az Eb megkoronázása volt, hiszen a bécsi stadionban összezsúfolódott több mint 50 ezer néző nagyon jó iramú, lüktető, nyílt sisakos játékot, és spanyol fiesztát hozott. Ha a gólkülönbség nem is érzékelteti, az ibériai csapat sokkal jobb volt ellenfelénél, s kétség sem férhetett végső győzelméhez. A találkozó első tíz percében a németek nekiugrottak a hispánoknak, és Miroslav Klose révén kis híján meg is szerezték a vezetést. A spanyolok az idő múlásával egyre inkább megnyugodtak, rendezték soraikat, és kiegyenlítetté tették a mezőnyben a játékot. Sőt, a 20. perc tájékától már az ő akaratuk érvényesült, s ezt legfőképpen kiváló középpályás futballjuknak köszönhették. Luis Aragonés együttese a pálya középső harmadában létszámfölényben is volt, hiszen a sérült támadó, David Villa helyett a rutinos mester az elődöntőben pazarul játszó Cesc Fabregast jelölte a kezdőcsapatba, így a selección öt középpályással és az egy szem előretolt csatárral, Fernando Torresszel próbálta feltörni a német védelmet. Hiába, ha jó a taktika, egyetlen „fecske” is csinálhat nyarat, főleg, ha a Liverpool életveszélyes támadójáról van szó, aki a 33. percben csodálatos akció végén, Philipp Lahmot becsapva, a kimozduló Jens Lehmann mellett elpöckölve a labdát, megszerezte a vezetést Spanyolországnak. A találat még tovább növelte az ibériaiak önbizalmát, akik, ha jobban összpontosítanak, a szünetig további gólokat is szerezhettek volna. A második félidő elején úgy tűnt, a németek összeszedték magukat, és a tőlük megszokott erényeket felvonultatva mindent megtesznek majd az egyenlítésért. Egy harcosabb Nationalelfet láthatott a közönség, de rohamokról, óriási gólhelyetekről nem írhatunk, hiszen a spanyolok nemcsak támadásban, hanem védekezésben elsőrangúan oldották meg feladatukat, így a németek ritkán jutottak lehetőséghez a kapu előterében. A hispánok 69 éves mestere, Aragonés két cserét is végrehajtott gyors egymásutánban a félidő közepén, s ez ismét felpörgette csapata játékát. Az utolsó húsz percben ismét a spanyolok akarata érvényesült, s ha a kapu előtt határozottabbak, akkor akár több góllal is nyerhettek volna. A mérkőzés finise a selección fiesztáját hozta, a dél-európai válogatott rövid, pontos passzokkal olyan jól tartotta a labdát, hogy a németek egyszerűen el sem tudtak jutni a kapujukig, így pedig nehéz lett volna gólt kapniuk. Egyértelmű volt Spanyolország fölénye, amely teljesen megérdemelten nyerte meg a 2008-as Európa-bajnokságot, a kívülálló csak azt sajnálhatta, hogy nem látott még több gyönyörű gólt tőlük a döntőben. Németországot is dicséret illeti, hiszen győztes mentalitásuk egészen a fináléig repítette őket, ahol azonban fejet kellett hajtaniuk egy valóban jobb csapat előtt. Az utolsó mérkőzésen mutatott játék alapján nehéz bárkit is név szerint kiemelni a németektől, hiszen főleg a küzdeni tudásuk domborodott ki, nem pedig a mindent elsöprő futballjuk. Azért Bastian Schweinsteiger és Michael Ballack az egész tornán sokat tett a jó eredmény eléréséért, mellettük a döntőben Miroslav Klose, Christoph Metzelder és Jens Lehmann is elfogadhatóan játszott. A spanyolokról csak szuperlatívuszokban lehet írni. A fináléban az egész gárda nagyszerűen futballozott, ha valakit mégis ki kellene emelni, az a kapus, Iker Casillas, a jobb hátvéd, Sergio Ramos, a védekező középpályás, Marcos Senna, a csapat játékának fazont szabó Andrés Iniesta és Xavi Hernández páros, elől pedig a remekbe szabott győztes gól szerzőjét, Fernando Torrest illeti dicséret. Utóbbiak mindegyikének méltán van ott a helye az Európa-válogatottban is. Játssz velünk és keress Torresnek helyet a csapatodban.