Bozsik Péter interjú
Bánfi János interjú

     
 
Bánfi János a mai gyerekek között már nem annyira ismert, ezért elmondjuk nektek, hogy 25-szörös válogatott labdarúgó. Magyar bajnok és kupagyőztes volt a Kispest-Honvéddal, és idegenlégiósként is kipróbálhatta magát a belga Aalst színeiben. Az utóbbi egy-két évben a Viasat 3 csatornáján láthattátok, ahol a Bajnokok Ligája meccsek szakkommentátoraként színesítette a hét eleji fociestéket. Most azonban egy gyerekcsapat, a Buda Juniors edzőjeként kerestük meg, hogy mondja el a véleményét a magyar utánpótlásról, és természetesen az éppen zajló labdarúgó világbajnokságról…

Hogy tetszik a vb?

Tetszik, bár ezen a vb-n nincsenek nagy meglepetések. Azok a csapatok nyernek, akik modern focit játszanak, ezek közül is azok, akik éppen a legjobb formába tudják hozni magukat.

Milyen a modern futball?

Az erőfutballt az összes kijutó ország magas színvonalon műveli. Rengeteget futnak a játékosok, keményen ütköznek, megfordulnak a pálya minden pontján. Aki ezen a fordulatszámon is hozzá tud tenni valamit a játékhoz, annak van esélye a győzelemre. De ha megnézed a modern foci kártyáit évek óta leosztották, nincsenek csodák.

Mi történt a brazilokkal?

Álmosnak tűntek, nem tudtak igazán felpörögni. Jogosan estek ki az egyre jobb formába lendülő franciák ellen. Európában egyébként mindig nehéz dolguk van, más földrészeken megállíthatatlanok.

Kedvenc csapatod?

Én mindig az angoloknak szurkolok, és most meg is volt a lehetőségük. Talán egy bátrabb edzővel bejuthattak volna a legjobb négy közé. Ilyen gyáva taktikával nem tud egy angol csapat eredményt elérni. Az ausztrálok, vagy Ghána labdarúgói - relatíve gyengébb játékosokkal - keményen odaálltak, és emelt fővel estek ki.

Mi a véleményed a magyar fociban lezajló változásokról?

Nagyon drukkolok az új szövetségi kapitánynak. Bozsik, Détári hajrá! Csak úgy gondolom rettentő nehéz dolguk lesz, ugyanis a siker csak részben függ tőlük. Komoly problémák vannak a magyar fociban, és nem vagyok optimista hangulatban. Visszahúzódva figyelem, ami történik, és úgy látom, hogy kevés a pozitív jel. Amúgy jelenleg a magyar futball sem érdeklődik irántam, próbálok a magam dolgaival foglalkozni.

Mesélj a Buda Juniors-ról?

Ez egy olyan egyesület, ahol az itt élő angolok gyerekei játszanak. De természetesen magyar gyerekeket is szívesen fogadunk. Az edzés angol nyelven, angol edzőkkel zajlik, így az a fiatal, aki hozzánk jelentkezik, játék közben is tanulhat angolul. A következő programunk egy nyári tábor lesz, amely augusztus 14-én kezdődik Csillebércen, majd 22-én már a rendes foglalkozásokat is elkezdjük.

Részt vesz a csapat a magyar bajnokságban?

Nem. Tudod, nehéz egy olyan csapatot bármilyen bajnokságban elindítani, ahol a gyerekeket év közben is kivehetik a szüleik, és elvihetik magukkal haza, vagy más országokba, ahová áthelyezték őket. Egy állandóan változó csapatnak nehéz dolga lenne hosszú évek óta összeszokott csapatok ellen, így inkább tornarendszerben gondolkodom. Megállapodunk más gyerekcsapatokkal, és a hétvégi tornákon a mi gyerekeink is megmutathatják, mit tudnak. De ha lesz sok magyar, angolul is beszélő játékosunk, ki tudja, talán elindulunk a magyar bajnokságban…

Amúgy mi a véleményed a magyar utánpótlásról?

Az utánpótlás évek óta ugyanazokkal a bajokkal küszködik. A tehetséges gyerekekből nem lesznek zseniális felnőttek. Belőlem sem lett az. Persze lehet azt szajkózni, hogy sehol sem vagyunk infrastruktúrában, és kevés a pénz. Sajnos az elméleti oktatással is van elég baj. Szerintem kevés a jó szakember, híg a mezőny. Az európai futballcentrumok már úgy néznek ki, mint egy gyár, ahonnan folyamatosan jönnek ki a jó, jobb és néha zseniális játékosok. Nálunk a gyárban ki van törve az ablak, nem fűtenek, elavultak a gépsorok, nem várhatunk túl sokat.

És mi van a Bozsik programmal?

A Bozsik programnak van alapja, csak működtetni kellene. Szerintem nem működik. Sok jót és sok rosszat lehet hallani róla. A jót azoktól, akik csinálják, a rosszat a csapatoktól. Tudod nálunk minden olyan „magyarossá” alakul. Megmaradnak a szólamok, és eltűnik belőle a tartalom.

Most van egy jó U17-es válogatottunk? Ez azt jelenti, hogy már látszik az alagút vége?

Egyáltalán nem. Van most 22 tehetséges fiatal. Ebből semmit nem lehet megítélni. Annak idején Bicskei Bertalan Pintér Attilával, Zsinkával, Vincze Pistával Európa-bajnokságot nyert, mégsem lettek a játékosokból világsztárok, és a magyar válogatott sem váltotta meg a világot. Nem szabad ezekbe a sikerszilánkokba belekapaszkodni.

Akkor mi a teendő?

Meg kell a környezetet változtatni. Itt van például a Sándor Károly Akadémia. Az egy kis Európa Magyarország közepén. A gyerekek kikerülnek abból a közegből, ahol csak elkallódni lehet. Az U17 válogatott gerincét különben ez az akadémia adja.

Ezt így nem értem. Mondd el, mit tegyen az a szülő, aki el akarja vinni focizni, tehetséges gyerekét?

Nézzen jól körbe. És ne egyesületekben gondolkodjon. Csakis edzőkben. Nézze meg, mit várhat attól az embertől, aki a gyerekével jó néhány évig foglalkozni fog. 8 és 13 között nem az számít, hogy a gyerek milyen versenyhelyzetbe kerül. Az alapok mellett itt kapják azt a lelki pluszt, amelytől sportemberekké válhatnak. Ebben az időben minden úgy ragad a gyerekekre, mint a kosz. És ha valaki itt nem a fociban rejlő hatalmas értékeket ismeri meg, hanem szánalmas túlélési technikákat, akkor nagyon nehéz helyzetbe kerül. Az utánpótlásban rengeteg a kiaknázatlan lehetőség, kéne ezekkel kezdeni valamit.

Szívesen indítanál egy akadémiát?

Ez kizárólag csak pénzkérdés. Vannak elképzeléseim, és ha lesz lehetőségem, megpróbálom ezeket megvalósítani. Akár a Buda Juniors-szal is. Munkatársaimmal két nagy ötlet kidolgozásán iparkodunk, de erről csak ősszel beszélhetek.

Mit csináljon, aki érdeklődik a klub iránt?

Nézze meg a www.budajuniors.hu honlapot. Tájékozódjon! Várjuk az érdeklődőket!

gg


* * *

Tudnotok kell, hogy Bozsik Péter apukája – Bozsik József – a híres aranycsapat irányító játékosa volt. Úgy mondták, hogy nélküle, és Puskás nélkül nem jutottunk volna el az 1954-es Labdarúgó VB döntőjébe, és nem páholtuk volna el az otthonában veretlen angol válogatottat a Wembley Stadionban 6:3-ra, amely azóta is a magyar foci egyik legnagyobb eredménye. Meg kellett hát kérdeznem Pétertől, hogy milyen volt egy ilyen nagy névvel a hátán pályára lépnie.

Bozsik Péter: Nagyon nehéz. Akaratlanul is mindig összehasonlítottak édesapámmal, és ebből nem jöttem ki túl jól.

Milyen játékos voltál?

B. P.: Nehéz erről nekem beszélnem. Mások azt mondták, hogy technikás, jó taktikai érzékkel megáldott futballista voltam. Viszont nem szántottam fel a pályát, és ha rám állítottak egy erőszakos, durva hátvédet, nehezen boldogultam.

Mit lehetett volna még hozzátenni a játékodhoz?

B. P.: Nagyon sok mindent, főleg erőt, sok izmot. Negyvenéves koromban voltam először konditeremben, ebből gondolhatod, hogy annak idején másképp folytak az edzések.

A te idődben milyen színvonalon volt az utánpótlásnevelés?

B. P.: Hát, azt hiszem, nem lehetett így nevezni. Annak idején a gyerekek fél napokat átfociztak a grundon. Egy Albert Flóriánt senki sem nézegette, hogy na ezt a srácot most holland, vagy német módszerrel fejlesszük. Zsenik nőttek fel a strandokon, akárcsak a brazil tengerpartokon régen és manapság is. Nagyon jó alapanyagokat kaptak az edzők, és szakértelemmel néhány év alatt világsztárokat faragtak belőlük. Manapság keveset fociznak a srácok, túl sok teher nehezedik rájuk, és a pályák is nagyon elfogytak.

Nyilván itt segíthet a Bozsik program. Gondolom figyeled a sorsát, végül is a te nevedet viseli?

B. P.:  A Bozsik program szerintem jól lett kitalálva. Három fontos része van: tömegesítés, kiválasztás és képzés, versenyeztetés. Ebből a tömegesítést valósították meg egyelőre. Megpróbálnak minél több gyereknek lehetőséget adni a sportolásra. A kiválasztás és képzés működésével már vannak gondok, a versenyeztetésről nem is beszélve. A Bozsik program rendben van, csak pénz kell a működtetéséhez. Sajnos pénz nélkül ez sem működik.
Manapság már csak akadémiai rendszerben lehet versenyképes futballistákat nevelni. Olyan centrumok szükségesek, ahol a gyerekek a napi két kemény edzés mellett nem utazással töltik az életüket. Lezuhanyoznak, felöltöznek, és beülnek az iskolapadba. Ilyen működőképes akadémia alig van az országban. Az MTK-nak például már van ilyen utánpótlásnevelő intézete Agárdon, a Sándor Károly Akadémia, ebből kéne még vagy 20-30 darab.

Mit javasolsz azoknak a gyerekeknek, akik most akarnak elkezdeni focizni? Hogyan fogjanak hozzá, ha a csúcsra akarnak érni?

B. P.: Nagyon nehezet kérdeztél. Először is neki és a szüleinek közösen el kell dönteni, hogy mennyire veszi komolyan a focit. Szerbiában most úgy kezdődik egy ifjú labdarúgó karrierje, hogy abbahagyja az iskolát, és vagy magántanuló lesz, vagy beköltözik valamelyik labdarúgó akadémia kollégiumába. Erre teszi fel az életét. Nem tudom, mit javasoljak. Ha a gyereknek mindene a foci, úgyis bevállalja. Én például nem éreztem létkérdésnek, hogy nagy futballista legyek, nem tettem fel mindent egy lapra. Elszántság, eltökéltség kell hozzá. Ha viszont valaki végigcsinálja, és elég tehetsége, kitartása lesz hozzá, néhány év múlva szeretettel várjuk a válogatottban…

gg